Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Képrávatamási vándorló település, persze a házak maradtak, csak a tulajdonjog vándorolt kézről kézre. 1483-ban Korotnai János birtokában találhatjuk a falut, majd az emlékiratok szerint a meggyesaljai Mórocz családé lett. Egy 1490-es oklevél szerint idézve; " Regeszta: A fehérvári /de Alba/ Szent István királyról nevezett jeruzsálemi /Iherosalimitani/ Szent János rend kereszteseinek konventje elõtt Bathor-i István László király /Hungarie, Bohemie, Dalmatie, Croatie etc. ducisque Austrie/ országbírája /necnon wayuoda Transsiluanus et comes Siculorum/ a testvérei: András és Pál, ezen András fiai: György, István és András nevében is, más részrõl Meggyesallya-i Móric /fia/ István, a felesége: Margit nevében is, és harmadik oldalról Peren-i János királynéi fõajtónállómester, a fiai: Gábor, Mihály és István nevében is, minthogy Móric fia Istvánnak örökösei nincsenek, kölcsönös örökösödési szerzõdést kötnek oly módon, hogy ha ezen István örökös nélkül halna el, összes birtokai: Zynyr vár, Meggyes mezõváros az ottani kastéllyal, [...hosszabb felsorolás...] a somogymegyei /Simigiensi/ Thamasy, Gardon, Bathrolcz, Belenyk és Zenthlazlo birtokok István országbíróra, testvéreire és Peren-i Jánosra és fiaira szállnak. [...]". Egy 1554-es összeírás mindössze kilenc házat számlál itt, egy évtizeddel később is csak hárommal gyarapodott a lakóépületek száma.

Később megfordult a település a Batthyány, a Daby, a Géczy, a Madarász és a Bakó családok kezén, végül a Thassy családhoz került egy házasság révén. Korabeli dokumentumok szerint 1772-ben a lakosság még horvát nyelven beszélt, majd Fényes Elek egy évszázaddal későbbi leírása már magyar faluként említi, ahol 170 katolikus és mindössze 20 református lakott. A falu legrégebbi pecsétje a levéltárban egy 1788-as iraton látható. Ekkoriban a ritka malmáról volt nevezetes Drávatamási, a szép vízimalom azonban mára az enyészeté lett. A katolikus kápolnát 1889-ben emelték. 1858-tól egyházi, majd községi népiskola működött a faluban. A nyolcosztályos iskolát 1977-ben körzetesítették, azóta Darányban tanulnak a gyerekek.

A világháborúk itt is szedtek áldozatokat, a hadszíntereken több tucat férfi vesztette életét, a hősi halottak nevét egy emlékművön örökítették meg. A XX. század első évtizedeitől folyamatosan csökkent itt a lélekszám, a folyamat egészen a század végéig tartott, amikor sikerült megállítani az elöregedést és elvándorlást, hiszen egyre több fiatal költözik a vonzó településre. A település környékén évekig a mezőgazdaságból próbáltak megélhetést nyerni, azonban a termelés akadozott.